Amikor unatkozom, sokszor elkövetem azt a hibát, hogy feltévedek valami nullához közeli színvonalú oldalra.
Szóval van ez a cikk, a Dívány.hu-n.
A komment, amit hirtelen felindulásból írtam:
20 éves vagyok, tisztán emlékszem azokra az általános iskolás napokra, amikor a többi társammal össze-vissza futkostunk, “lövöldözőset” játszottunk. A tanárok eleinte nem nagyon díjazták, de aztán beletörődtek. De igazából már jóval előtte, talán az óvodában elkezdődött ez az egész. Szerintem ez egy teljesen normális dolog, amin minden FIÚNAK végig kell mennie. Mert kiskorunkban mindenki “akart” katona lenni, lövöldözni, hősködni. Ez ilyen. Viszont ez egy játék és – hacsak az illető nem defektes alapból – az is marad. Filmeken nőttem fel, kb. általános első osztályában kaptam meg az első számítógépemet. Azóta játszom. Igen, még mindig. Valószínűleg több száz játékkal játszottam, köztük sok “erőszakossal” is, sőt, volt nagyon durván az is. Mit akarok ebből kihozni? Nem lettem egy érzelmileg nulla ember, nem lettem tőle agresszív és végül nem lettem sorozatgyilkos.
Véleményem szerint azok az emberek(gyerekek), akik ezek miatt a játékok miatt (legyen az műanyag pisztoly, vagy videojáték, vagy akármi) bármiféle rendellenes dolgot művelnek később, azoknak mind-mind alapból van valamilyen bajuk/problémájuk. Tiszta gondolkodású emberből nem lesz elmebeteg egy kis játéktól…
Ti mit gondoltok erről?
