Játék, vagy valóság?

Amikor unatkozom, sokszor elkövetem azt a hibát, hogy feltévedek valami nullához közeli színvonalú oldalra.
Szóval van ez a cikk, a Dívány.hu-n.

A komment, amit hirtelen felindulásból írtam:

20 éves vagyok, tisztán emlékszem azokra az általános iskolás napokra, amikor a többi társammal össze-vissza futkostunk, “lövöldözőset” játszottunk. A tanárok eleinte nem nagyon díjazták, de aztán beletörődtek. De igazából már jóval előtte, talán az óvodában elkezdődött ez az egész. Szerintem ez egy teljesen normális dolog, amin minden FIÚNAK végig kell mennie. Mert kiskorunkban mindenki “akart” katona lenni, lövöldözni, hősködni. Ez ilyen. Viszont ez egy játék és – hacsak az illető nem defektes alapból – az is marad. Filmeken nőttem fel, kb. általános első osztályában kaptam meg az első számítógépemet. Azóta játszom. Igen, még mindig. Valószínűleg több száz játékkal játszottam, köztük sok “erőszakossal” is, sőt, volt nagyon durván az is. Mit akarok ebből kihozni? Nem lettem egy érzelmileg nulla ember, nem lettem tőle agresszív és végül nem lettem sorozatgyilkos.

Véleményem szerint azok az emberek(gyerekek), akik ezek miatt a játékok miatt (legyen az műanyag pisztoly, vagy videojáték, vagy akármi) bármiféle rendellenes dolgot művelnek később, azoknak mind-mind alapból van valamilyen bajuk/problémájuk. Tiszta gondolkodású emberből nem lesz elmebeteg egy kis játéktól…

Ti mit gondoltok erről?

 

Nyári lista 1.

Van egy listám, ami a nyári “teendőket” tartalmazza, melyet meg is osztok Veletek. Szóval, azt nem mondom, hogy idén, hanem úgy pár éven belül szeretném őket megvalósítani. Tulajdonképpen azért nyári lista, mert ilyenkor van időm gondolkodni, hogy hova mennék el, mit néznék meg, mit csinálnék még.

Kezdjük a koncertekkel, amikre életemben legalább egyszer el szeretnék jutni. Már tervezgettem, hogy hova lehetne, pl. Bécs, mert ott viszonylag sok koncert van és bőven az elérhető távolságba tartozik.

Simple Plan

• Simple Plan

Az egyik (és ha nem a) legmeghatározóbb zenekar az életemben, rengeteg jó számmal és szöveggel. Igazából velük kezdve kezdett kialakulni a mostani zenei ízlésem, tehát sokat köszönhetek nekik. Úgy volt, hogy idén ellátogatnak a SZIN-re, amire mindenáron elmentem volna, de sajnos az énekes hangszálproblémái miatt a koncert (több fellépéssel együtt) elmarad. Viszont van egy jó hír is, a srácok üzentek külön a magyar rajongóknak, hogy mindenképpen eljönnek valamikor. Így ha minden jól megy, még csak külföldre sem kell majd utaznom a koncertre… mert ezt ugye nem fogom kihagyni!

 

 

• U2
  

  U2

A U2 eleinte sosem tartozott a kedvenceim közé, de az utóbbi 2-3 évben igazán a szívemhez nőttek. A listára viszont azután került fel, mikor kb. másfél évvel ezelőtt élőben láttam a 360° Tour egyik állomását, mely a kaliforniai Rose Bowl stadionban zajlott. A YouTube-on lehetett nézni, élőben. A színpad és maga a koncert megvalósítása egyszerűen zseniális volt, az volt az a pillanat, amikor tudtam: ott kell lennem majd egy koncerten.

 

• Rise Against
  

  Rise Against

A Rise Against-tel most kicsit keményebb zene felé vesszük az irányt, ők egy 1999-ben alakult punk rock együttes. A Simple Plan mellett ők is elég meghatározóak voltak számomra. Mindez réges-régen kezdődött, egy YouTube videóval, melyben a Give It All című számuk “csendül fel”. Tetszett a videó, de méginkább a zene. Aztán valahogy odáig kerültem, hogy az egyik albumukat hallgatom. Ez volt a The Sufferer & the Witness. Ezen pedig volt egy szám, név szerint az Injection, a Last.fm azt mondja rá, hogy: “You’ve scrobbled this track 188 times. You first scrobbled it on 14 Jun 2008.” Innentől kezdve lettem a rajongójuk. A szövegeik nagyon elgondolkodtatóak, kimondják, amit kell (és azt is, amit mások nem szeretnének). A srácok már kétszer voltak Magyarországon, először a Dürer Kertben, még tavaly nyáron és persze most, a Szigeten. Sajnos mindkét alkalom kimaradt az életemből ilyen-olyan okokból, de ha legközelebb errefelé járnak, tuti nem hibázom el…

Folyt. köv.

 

Sony Ericsson X10 Mini Pro

X10 Mini Pro

A tegnapi napon megjött a már régóta várva-várt telefonom, egy Sony Ericsson Xperia X10 Mini Pro. A telefon nevéhez hűen valóban kis méretű, ám az Android rendszernek köszönhetően okos is.

Már tele is raktam mindenféle hasznos és kevésbé hasznos alkalmazással, illetve játékkal. Nagy meglepetésemre még (hivatalos) WordPress alkalmazás is van Androidra, tehát mostantól akár a mobilomról is írhatok a blogba.

A kijelzője gyönyörű, bár kisebb az előző telefonoménál (Nokia N95 8gb), de szerintem még így is tökéletesen használható. A sebesség is teljesen korrekt, köszönhetően a 600Mhz-en ketyegő Qualcomm ARM processzornak. Ami viszont igazán meglepő egy ilyen kis készülékben, az a teljes qwerty-billentyűzet. Bár a mobil kicsi, a gombok kicsik, mégis hihetetlenül jól és természetesen gyorsan használható írásra. Nálam ez volt az egyik kötelező elem, régóta nézegettem már teljes billentyűzetes telefonokat, de egyik sem tetszett különösebben. Az 5 megapixeles kamera mára lassan átlagosnak mondható, szerencsére autofókusz is került bele. Amire a régi telefonom kameráját használtam, arra ez is jó lesz, a többire meg ott a fényképező.

Mindent összevetve az X10 Mini Pro egy nagyon jó telefon, aki eddig visszahúzódó volt az okostelefonoktól (pl. a méretük miatt), az bátran tehet vele egy próbát… Megéri!

 

Újratöltve

Sziasztok!

Szóval… Nem nagyon gondoltam volna, hogy megint elkezdek blogot írni, de párszor csináltam olyan dolgot, vagy gondolkodtam olyanon, amit szívesen megosztottam volna. Ezeket majd akár visszafelé is pótolom, a kedvemtől függően. Nem ígérek új bejegyzéseket naponta, de próbálok elég időt szakítani majd a blogra.

Lassan két éve már, hogy áll a blog, de ha csak látogatók fele, esetleg negyede visszatér hébe-hóba ide olvasni, már akkor megéri.
Tehát ott tartottunk, hogy két év. Rengeteg idő és legalább ugyanennyi történés is. Na meg változás… sok változás. Éppen ezért talán (magamat ismerve nem merem ezt a mondatot biztosra írni ) komolyabb hangvételű lesz a blog az elkövetkezendő időkben. Legalábbis ez A Terv. Egyelőre.

Nem is rabolom tovább az időtöket egy ilyen bejegyzéssel.
Végszónak szeretném megköszönni, hogy ismét itt vagy! Ha pedig új vagy, szintén köszönöm, hogy benéztél. Az első igazi bejegyzés már úton van… Ahogy mondani szokták: nézz vissza később is!

Bónusz zene:

 

Kellemes Ünnepeket!

Extrém megvalósítás, én inkább maradok a sima fánál...

Szeretném megragadni a szót, hogy békés, boldog karácsonyt kívánjak Neked és az egész családodnak!

Sokáig gondolkodtam, hogy milyen videót tegyek be a YouTube-ról, de aztán eldőlt, miért is ne lehetne a Wham! 1984-es klasszikusa, a Last Christmas?

Akármennyire sincs karácsonyi hangulatom idén, ez a dal durván jó, kötelező lejátszani minden karácsonykor.

Na, zene indít, aztán sipirc fát díszíteni!

 

Karácsonyi mizéria

Már javában benne vagyunk a karácsonyi őrületben, ezért is nem volt mostanában új post, alig értem rá. Össze-vissza kellett futkosni, hosszú órákat eltölteni üzletekben, hipermarketekben, stb. Idén  (legalábbis eddig) egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom, sőt, már a hideg futkos a hátamon, mikor ki kell mozdulnom itthonról és mindenhol ezt a felhajtást látom. A tegnapi napom nagy részét üzletekben, boltokban töltöttem, bevásárlás az ünnepekre, ugye… kaja, pia, ilyenek. Feltűnt, hogy az elektronikus részlegnél vannak a legtöbben, nem véletlenül: karácsonyra a legtöbben valami kütyüt vesznek/kérnek. Minden harmadik kocsiban LCD tévé, vagy egyéb 100 ezer fölötti cucc, mobiltelefonok óriási arányban, láttam jó pár fényképezőt is, feltűnően sok SLR-t is, ami külön öröm, hiszen itthon még hobbifotósok körében nem igen elterjedtek.

Szerencsére ma lezárult az ajándék-ügyletem, ugyanis sikerült mindent megvenni, ami kellet, így az ünnepek végéig biztosan nem teszem be a városba a lábam…

 

Heti jelentés

Újabb hét telt el, viszonylag gyorsan. Legalábbis számomra. Végre itt van a szünet, lehet bulizgatni, sokáig aludni, stb. (most nem sorolok fel több dolgot, hiszen mindenki tudja ezeket ).
Igazi téli idő köszöntött be mostanra: farkasordító hideg, szakadó hó. Nem is tudom mikor láttam ilyet utoljára, mert meg kell mondani, hogy az elmúlt pár évben ehhez azért nem voltunk hozzászokva. Ha esetleg holnap is marad ilyen idő, mindenképpen elmegyek fotózni, mert ezt kár lenne kihagyni. Az időjárás végett megnőtt a balesetek száma, nem telik el 10 perc úgy, hogy ne lássak valahol egy mentőautót. Miközben sétáltam ma az utcán, eszembe jutott az is, hogy állandóan azt mondják “fel vagyunk készülve a télre”, érdekes módon egyetlen hókotróval sem találkoztam, az utak katasztrófálisak. Még hogy fel vannak készülve…

Karácsony után lesz egy kis dilemmám, mégpedig az, hogy vegyek-e egy iPod-ot, méghozzá iPod Classic-ot. Kéne már egy normális zenelejátszó, amire sok számot rá tudok pakolni és sokáig bírja egy töltéssel. Jelenleg a Nokia N95 8GB-omat használom erre a célra, de az sajnos nem bírja olyan sokáig szusszal. Az Apple klasszisa pedig mindenben a lehető maximumot nyújtja: 160 GB (!) tárhely, 36 óra lejátszási idő, számos extra funkció. Ez mind szép és jó, most jöjjön a  negatív oldal: az iTunes, amitől én személy szerint tartózkodom, de ez még semmi, meg lehet szokni. Ami leginkább visszatart, az az ára. Köztudott, hogy amin rajta van az a kis almácska, az biza sokba kerül. Hát nem tudom… majd kiderül.

 

Bécsi képek #2

Íme a második pakk:

Szép volt, jó volt…

A képekért köszönet Szandrának, meg a fényképezőjének…

 

Supernem

Az utóbbi pár napban nagyon rákaptam a Supernem számaira. Az a nagyon azt jelenti, hogy szinte csak ez szól. A Supernem eddig az az együttes volt számomra, amit magamtól sosem hallgattam, de ha valahol szólt, vagy hallottam, tetszett. Na most ez változott meg, és rögtön egy sor kedvenc dalom lett tőlük: Rendőrsztori, Surfpunk, Disznó, Generáció, Láthatatlan ember, Zsebre dugott kézzel, Számolj rám, Az igazi rocksztár az első próbán meghal, az abszolút kedvenc azonban a A másik arc című szám, zseniális.

 

Bécsi képek #1

Íme hát az első felvonás:

A második pakk nagyobb lesz és jobb minőségű, viszont azt még nem kaptam meg. De rajta vagyok…